Honismereti barangolásunk részeként a zalaegerszegi Göcsej Múzeumot látogattuk meg január 27-én. Kis csapatunkkal a kilenc órási busszal indultunk Zalaegerszegre. Egy kicsit össze kellett húzni magunkat, mert sokan voltak a járaton. Egy jó félórás zötykölődés után értünk a megyeszékhelyre.

Első állomásként a hajdani középkori templom (kitéglázott) alapfalát tekintettük meg a Mária Magdolna-templom tövében. Ez Zalaegerszeg legrégebbi jelenleg is látható építészeti emlékének „lenyomata”. Sajnos, az eredeti alapfalakat még az újkorban teljesen kibányászták, így a régészeti megfigyelések alapján vöröstéglával kirakva készítették el a rekonstrukciót. Betekintettünk a Mária Magdolna- templomba is. Megcsodáltuk a barokk templombelsőt, mely a gazdag mecénás építtető Padányi Bíró Márton veszprémi püspök bőkezűségét hirdeti. A templom előtti téren Egerszeg törökkori várának kicsinyített bronz másának segítségével próbáltuk magunk elé idézni az egykori erődöt. A Göcsej Múzeumban nagyon kedvesen fogadtak, tárlatvezetés segítségével ismerkedtünk meg az egykori mezőváros viharos történetével. 

Nyomon követtük a múzeum alapításának históriáját, a régészek munkáját, hogyan lehetett láthatóvá tenniük az egykor elpusztult végvárat. Miként épültek meg falai, miért kellett a falak alapozását cölöpsorral megerősíteni? Ezekre a kérdésekre kaptunk izgalmas válaszokat. Felpróbálhattuk a 48-as honvédek csákóit. Kezünkbe foghattuk a végváriak fegyverzetének másolatait is. Kirakós játék segítségével Zalaegerszeg régi épületeinek kicsinyített mását helyezhettük el egy korabeli térképen. Végig böngésztük az 1790-es Vármegye térképet Szepetk, Istvánd, Pakod és Pókafa települések után kutatva. Pihenésül beültünk egy mozifilmre is a kis vetítőterembe, ahol megtekintettük Németh László János kerámiáit. Természetesen a lovakat ábrázoló kerámiák ragadták meg legjobban tetszésünket. Nagyon élveztük Fekete György alkotásait, ki a használati tárgyakat tovább gondolva készített fantasztikus műalkotásokat. Új kiállításként óracsodákban is gyönyörködhettünk. A kiállításon találkoztunk Preisz József zalaegerszegi órásmesterrel, ki a gyűjteményt ajándékozta a városnak.  A kulturális töltődés után pihenésképpen meglátogattuk az Arany Bárány épületében lévő Mekit is. A várostól való búcsúzás képpen elbandukoltunk a Dísz térre. Sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Vikár Tibor