A márciusi szeszélyes időjárást még szeszélyesebb áprilisi követte. Szombati túraterveinket hol a hideg, hol az eső akadályozta. A földeknek nagyon kellett az öntözés, mert az enyhe tél és a száraz korai tavasz igen csak magára hagyta a szántóföldeket, veteményeskerteket. 

Április utolsó napján kegyes volt hozzánk az időjárásfelelős. Így hát újra útra keltünk kis csapatunkkal. Húszan vágtunk neki az útnak. Zalaistvándon az egykori iskola udvarán volt az első nagyobb pihenőnk, ahol a játszóteret vettük birtokba: tornásztunk, bujkáltunk. Tovább indulva a Foglár-csatorna felé hatalmas sárgán virágzó repcetáblák fogadtak és kísérték utunkat az istvándi erdő aljáig, hol a medvehagyma már bontogatta fehér virágait. Az erdő alját elérve a Dötki-szél felé ballagtunk tovább. Birtokba vettük az utunkba eső vadleseket, vagy, ahogy mostan erre járó nevezi „madárleseket”. Őzek, szarvasok, borzok nyomát találtuk és találkoztunk néhány bundáját és csontját itt hagyott ravaszdival és borzassal. Hatalmas rohammal bevettük a fák oltalmában megbújó szalmavárat, majd a hegyoldalt megmászva Dötkre értünk.

Elfogyasztottuk ebédünket és az ajándékba kapott finom pogácsát, muffint, melyet nagyon szépen megköszöntünk. Fogócskáztunk, hintáztunk, tyúkokat etettünk és lassan újra útra keltünk. Kisebb- nagyobb megszakításokkal pihengettünk és fél háromra beértünk Pókaszepetkre. Ismét gazdagabbak lettünk a természet és a közös játék újabb élményeivel. Májusban folytatjuk.

Vikár Tibor